Az első nagy váltás a szülő és a kicsi életében, amikor a gyermek először lépi át óvoda küszöbét. Izgalmas és egyben nehéz időszak! Mennyire lesz könnyű őt beszoktatni a közösségbe? Mennyire viseli meg az elválás? Könnyen alkalmazkodik majd a szabályokhoz? Megtalálja a helyét a csoportban? Sok-sok kérdés motoszkál a szülőkben. A kisgyereknek ilyenkor el kell távolodnia a szüleitől és a meleg és kiszámítható otthoni környezetétől.

Mire érdemes odafigyelni, ami a kisgyerek óvodai beszoktatását megkönnyíti.

1. Óvodakezdés előtt

 Óvodakezdés előtt bátran bízzuk a kisgyereket rövidebb-hosszabb időre családtagokra, barátokra, rokonokra. – hogy aztán óvodakezdéskor már ne legyen egy szokatlan helyzet számára, hogy idegen helyen, idegenekre bízzák.

2. Bízzanak az óvónőkben!

Bízzanak az óvónőkben! Ez talán a legfontosabb. A gyerekek megérzik, ha így van, s azt is, ha nincs meg a bizalom. Fontos a bizalmon alapuló partneri viszony kialakitása, ami a nyílt kommunikációra, kölcsönös tiszteletre és az elfogadásra épül. Tudjanak segítséget, tanácsot kérni, a felmerülő problémákat megbeszélni és  együtt már lehet megoldást találni.

 Mintát adnak a gyermekeknek azzal, ahogyan egy problémát megoldanak vagy ahogyan az óvónénikről beszélnek. Ha tisztelettel fordulnak feléjük és elismerik szakmai tudásukat, gyermekük is pozitív attitűddel, együttműködően fog viselkedni. Ezzel a példanyújtással is segíthetik a gyermek és az óvónéni közötti harmonikus kapcsolat kialakulását.

3. Pozitívan nyilatkozzanak az óvodáról!

Ne riogassák olyasmivel, hogy „majd az óvó néni megnevel”, mert félelemérzet alakul ki a gyerekben. Az otthon kialakított szokásokról, szabályokról elmondhatják megerősítésként és megnyugtatásként, hogy az óvodában is ezekkel fog találkozni. „Az oviban is alszanak a gyerekek ebéd után. Neked is lesz párnád, takaród az óvodai jeleddel, ágyad, amiben majd alhatsz.”  Aki bölcsőde után kezdi az óvodát, könnyebb helyzetben van, hiszen számára a közösség és a közösségi napirend nem lesz idegen.

4. Szoktassák az önállósághoz!

Mindennapos tevékenységeik során bátran adják a gyerkőc kezébe azokat a tárgyakat, amiket majd az óvodában is önállóan fog használni: pohár, tányér, kanál, szalvéta, fogkefe. Kérjenek tőlük apró segítséget, adjanak feladatokat, de két instrukciónál többet ne mondjanak egyszerre! Mindig köszönjék meg, ha egy feladatot teljesít, dicsérjék meg! Mondják el neki, mennyire örülnek, hogy ilyen ügyes nagylány/nagyfiú. Amit el lehet várni egy óvodás korú gyermektől, azt el is kell, még otthon is, mert ez fogja később a javát szolgálni.

5.  Ne mutassák ki a félelmeiket a gyerek előtt!

Ha a szülő kimutatja a gyerek előtt, hogy mennyire szenved az elválástól, ettől a gyerek azt érzi, hogy anya nem biztos a dolgában, és azt váltja ki belőle, hogy „nem akarok itt maradni”.
Az anyuka semmiképpen ne a gyerek vállán sírja ki magát, helyette inkább pozitív megerősítésekkel, üzenetekkel búcsúzzon el tőle.

6. Ne búcsúzkodjanak hosszasan!

Beszéljék meg vele még az öltözőben, amit fontosnak tartunk, hogy a csoportszoba ajtajában egy elköszönés és búcsú puszi után mehessen is játszani. A hosszas búcsúzkodás reggel a csoportszoba ajtajában csak megnöveli a gyerek szenvedését. Érdemes gyorsan, magabiztosan és mosolyogva megtenni ezt a szülőnek.

6. Ne füllentsenek a gyereknek!

Gyakori hiba, hogy a szülők nem mondanak igazat a gyereknek, azzal a szándékkal, hogy l megkíméljék őt. Ez az egyik leghelytelenebb döntés, amit a szülő óvodai beszoktatások alkalmával tehet.
Mindig az igazat kell mondani erre vonatkozóan. Mondják meg bátran, hogy ők most az óvó nénikre lesznek hagyva, és azt is, hogy mikor találkoznak újra – a gyerekek mindent meg tudnak érteni, csak azt nem, ha hazudnak nekik a szülők.

7. Anya, mikor jössz értem? Segítsük a gyermeket a tájékozódásban!

A kicsik számára a „délután” megfoghatatlan ködös dolog a távoli jövőben. Amikor elköszönnek, mondják el neki, hogy mit fog aznap csinálni: „játszol, aztán ebédeltek, alszol egyet, és uzsonna után jövök is érted” Hozzátehetjük, hogy „négy órakor”, mert hiába nem ismeri még az órát, ez mégiscsak egy konkrét időpont, nem majdok és azutánok hosszú sora.

8. Tartsák be a házirendet!

Hiba és az óvodás hétköznapokat nehezíti, ha a szülők nem alkalmazkodnak az óvoda rendjéhez, például a házirendhez vagy az előre megbeszélt beszoktatás rendjéhez. Azonban ha a gyerkőc azt látja, hogy a szülők nem veszik figyelembe az óvodai szabályokat, ő sem fogja.

9. Az elválás eleinte sírással jár

Ne aggódjanak, ha az első napokban kisebb-nagyobb sírással jár az elválás, ez kiscsoportos korban természetes – ezzel kiadja a feszültséget, megkönnyebbül, és fokozatosan el fog maradni. Sokszor nem is az első napon fakad sírva a gyermek, amikor még minden új és érdekes, hanem a következő napokban, amikor rájön, hogy óvodába minden nap jönni kell. Ilyenkor van szükség a szülő határozottságára, hogy ne engedjen a sírásra, hanem a játékok felé terelgesse a gyerekeket, illetve hagyja, hogy az óvónő megnyugtassa.

10. Időben érjenek be reggelente!

Vegyék figyelembe az óvoda kérését a reggeli érkezés időpontját illetően. A gyerekeknek is az a jobb, ha az étkezés előtt, ami egy kötöttebb program a napirendben, még van idejük megnyugodni, feloldódni, beszélgetni, kérdéseiket feltenni, szabadon játszani. 8 óra, legkésőbb negyed 9 az általában javasolt ideális időszak a beérkezésre.

11. Ne telefonálgassunk az óvodába!

„Ha nincs hír, az jó hír.” Ha visszatelefonálunk az óvodába, elvonva ezzel az óvónőt a csoporttól, az ebben az időszakban a gyerekeknek többet árt, mint használ. Ne aggódjunk! Ha gond lesz, úgyis telefonálni fognak.

A óvodai beszoktatás hosszú folyamat, ami nem ér véget a reggeli sírások megszűnésével. Egészen addig tart, amíg a gyerekekben tudatosul, hogy a napjukat az oviban töltik, délután pedig hazamennek a szüleikkel. Egy-egy betegség, szünet, néhány napos hiányzás is visszavetheti ezt a folyamatot, de dicsérettel, türelemmel, kitartással és határozottsággal elérhetjük, hogy a gyerekek magabiztos óvodások legyenek.

                  KITARTÁST,TÜRELMET ÉS SOK-SOK JÓKEDVET KÍVÁNUNK!